Igen, tudom!

DE!

A fene gondolta volna, hogy így elszalad a Május és lassan a júniusi hónap és bár voltak tervek újabb és újabb bejegyzésre aztán nem sikerült időt szakítanom rá, ha meg igen akkor inkább pihenéssel töltöttem az időt, ráadásul új lakhatás ügyében is keresgéltem, majd végül költözés, tehát nem voltak unalmasak még a szabadnapjaim sem, de most már, hogy új otthonomban is már révbe értem igyekszem újra bővíteni a bejegyzések számát, legalább havi egyre :D

Kezdjük rögtön a legeslegelején!

Még az első rész előttről, kiindulva, hiszen halvány lila gőzöm nem volt róla mi ez vagy hogy létezik ez egyáltalán, egyenesen, ahogy a Zsivány Egyesre anno nem voltam kíváncsi úgy erre sem, de az előzetes meggyőzött nagyon is. Ráadásul mikor moziba készültünk nem tudtuk eldönteni mit is nézzünk és úgy voltam vele, ha már szar a kínálat élen a Godzillával, akkor legalább valami olyat amitől nem kapok azonnal agyhugykövet és elvagyok vele, na de amit az első résztől kaptam a pénzemért cserébe az minden várakozásomat felülmúlta! Úgy jöttünk ki a filmről, hogy ez valami állat! 

Éppen ezért nem kis várakozás előzte meg részemről is a filmet, hogy ugyan ezt hogy viszik tovább, de hál' isten ismét jót szórakoztam a kész művön így bátran merem ajánlani bárkinek, aki jól akar szórakozni és kikapcsolódni!

Valljuk be a korrektség jegyében, hogy magának az első résznek is olyan, hogy története nem volt konkrétan, hogy miről szólt, mi volt a cél a lényeg vagy bármi olyan ami nem csak a kötelező alibizés lett volna történet címén :D

Na itt sem kell csodát várni ilyen téren, hiszen a sztori maga itt is csak egy kötelező köret, ami nem baj, hiszen már az első filmet is a karakterek vitték el a hátukon, a kifogástalan látványvilág és akciójelenetek mellé sírva röhögős poénok is kerültek. Nem kell félni! Ugyanezt itt is megkapjuk! Ezek az elemek továbbra is működnek és ha lehet még egy picivel jobban is. Amivel kitűnik az egyértelműen az hogy itt már bátrabb a film, hiszen a figurákat és kapcsolatukat nem kell már 0-ról kezdeni, hiszen már kellően be lettek vezetve, tehát ezért is volt rizikós a folytatás, azonban sikerült még vonzóbbá tenni a karaktereket, több mélységet adni nekik és végre 3 dimenziós hús-vér élő érző lényekként működnek.

Meglepően sok drámai elemet tartalmaz a film, na de nem kell megijedni nem egy szociódráma lett a vége, helyenként átmegy a túlzott giccsbe, de egyáltalán nem zavaró, tehát James Gunn tökéletesen egyensúlyoz a könnyed és a komoly részek között. Volt pár meglepetés a számomra, de akik sokkal inkább képben vannak a képregényekben azoknak sok újdonságot biztos nem fognak tartalmazni a részletek, de összességében én elégedetten távoztam a filmről. Nem egy nagy eresztés, de hozza, amit egy szórakoztató mozinak kell és még szól is valamiről :)

Bár nem mintha nagyon eltűnt volna :D

Legutóbbi munkája a Visit, ami, ha jól tudom később nálunk Látogatás címen került videós forgalmazásba már mutatta jeleit annak, hogy kezd rátalálni arra a régi önmagára, aki a kétezres évek elején volt és akinek nagy rajongója voltam. Nem fűztem nagy reményeket a Split magyarul Széttörve című filmhez, mert az előzetesek alapján, amik már mocskosul hangulatosak lettek sem tudtak bevonzani a moziba akkor mikor elkezdték vetíteni,, ezért is lehet, hogy csak nemrégiben volt alkalmam megnézni, jobb dolgom nem voltán :D Az ok amiért nem néztem meg igazából abból adódik, hogy ilyen skizós személyiségzavaros sztorit már ezerszer láttam kezdve a Psychotól az Azonosságig. Pont ezért volt meglepő mennyire odaszögezett a székhez és izgultam végig a filmet, ráadásul nagyon hamar el is telik ez a játékidő.

A fényképezés, kellően sötét és hangulatában nagyon nyomasztó, hanghatások és a zene, amit ezúttal Nem James Newton Howard szerzett (ami valahol meg is látszik) is hozzátesz az összképhez. Bár sajnos zeneileg nagyon felejthető ellentétben a többi Shyamalan filmmel, ennek ellenére rendkívül szórakoztató darab.

A sztori annyira a kötelező sablon, hogy akár tapéta is lehetne :D

Adott Casey nevű főszereplőnk, aki egyik osztálytársnőjének szülinapozásán végezve, annak édesapjával és a kötelező feka csaj szereplővel hazafele indulnának, ám de mit ad isten akkor toppan be a személyiségzavaros főszereplőnk, aki elrabolja őket, megjegyzem ez mind a film kb. ötödik percében és innentől kezdve nincs megállás :O nem kis bátorság kell egy ilyen sztorinál egyből belecsapni a lecsóba. James MacCavoy alakította skizó figura elzárva tartja őket egy nagy pincerendszerben, amolyan Cloverfield Lane 10 után szabadon és a lányok kálváriáját követhetjük nyomon, miközben a főszereplő Casey akit Anya Taylor Johnson alakít, nagyon is hitelesen, nagyon meggyőző volt a játéka, a másik két csajszi a kötelező kellékek, akik úgy is végzik egy ilyen filmben, hát igen ez van ha szar az alakításod xD na de James MacCavoy valami iszonyat zseniális, bár a történetben 23 személyisége van ebből csak 4 van kidolgozva a többit nem is igazán látjuk, persze hatásosan hangzik, hogy hú baszd meg 23 személyiség, de azokat is jobban kilehetett volna dolgozni, na mindegy. Ezeket leszámítva nagyon is rendben van a film.

A történet mozgatórugója a lányok kiszabadulásán kívül a 24-ik személyiség megszületésével foglalkozik, kvázi a 23 személyiség ennek veti alá magát, hogy megfelelően üdvözöljék az új identitást a lányok pedig a szertartás részei, kiket áldozatul kívánnak bemutatni neki a 24-ik személyiség megjelenése, pedig aztán tényleg meglepetés volt.

Nem gondoltam volna, hogy idáig elmerészkedik Night úr, ezúttal egy fordulat helyett több is akad a legvégén lévő kis cameo pedig maga volt a tömör gyönyör, amivel felvezetik leendő reményeim szerint új filmjét is, de ezt nem árulom el ;)  Összességében nagyon meggyőző volt és várom szeretettel a rendező úr újabb munkáit, mivel sikerült ismét a kedvenc rendezőim közé avanzsálnia magát, csak így tovább!

Na igen ebből a címből már valószínűleg mind levágtátok, hogy igen ez nem más mint a Kincsemről szóló bejegyzés, ha már a csapból is ez folyik miért pont én ne írnék róla ? :D

Bár nem mostanában láttam, kicsit megkéstem a beszámolómmal, de ez van szokjunk hozzá, hogy Mikey későn érő típus xD

Természetesen nem győzöm hangsúlyozni, hogy szigorúan szubjektív a véleményezésem, mint mindig tehát bár tőlem elvárnák, hogy szakmai legyek én ezt mégsem teszem, arra vannak más jobban felszerelt oldalak, meg különben sem egy szakmai oldalt üzemeltetek itt.

Na de a lényeg, ami a lényeg, hogy rendkívüli élmény volt ezt a filmet végignéznem. Amúgy is szeretem a könnyed romantikus kosztümös témájú filmeket. Kincsem a magyar csodaló, akiről még az is hallott, aki nincs benne a lovas bizniszben, hiszen Kincsem neve egy világi brand. 54 futamból 54-et megnyert, ami rekord, mind a mai napig. Nem csoda, hogy filmre kívánkozott, ráadásul egy olyan történelmi háttérrel is rendelkezik, ami miatt adott volt a nagy vászon, hiszen a '48-as '49-es forradalom és szabadságharc után vesszük fel a fonalat, mikor is még mindig a levegőben van a hon függetlenségéért való vágyakozás. Valószínűleg Kincsem folyamatos győzelmei is valamiféle belső dicsőséggel teli hazafias összefogásnak számíthatott, amit úgy emlegethettek, hogy ez a miénk is! Mint mikor a magyar csapat az EB-n sorra lepte meg a világ sajtót győzelmeivel és kitartásával, vagy a Saul és a Mindenki Oscar győzelmei, amik olyan események voltak, amiket az is követett, akit éppenséggel hidegen hagytak. 

Mikor beültem a filmre már mióta először hallottam a készülőben lévő filmről azóta számoltam a napokat mikor láthatom és nem csalódtam a végeredményben. Nem pláne a rendező személye miatt is nagy érdeklődéssel követtem, hiszen Herendi Gábor eddigi munkássága nekem nagyon meggyőző volt, mind a Valami Amerika és Magyar Vándor filmekkel és hát ha valaki ő tudja mitől mainstream a mainstream az már biztos! Tudja, hogyan lehet tömegeket szórakoztatni és a Kincsem simán hozza az elvártakat, nem egy száraz csak és kizárólag tényekre épülő történelmi film, hanem emlékeztet tematikailag azokra a nagy elődökre mint a Vágta, ami témájával idevág, ami szintén egy nyerő szériás ló történetét meséli el csak az Amerika csodalova volt a gazdasági válság idején, mikor az emberek a valóság elől menekülve ebben a lóban látták meg a remény szikráját a szürke kiüresedésben. A helyzet a mi lovunkkal is hasonló csak mi a szabadságot és függetlenséget láttuk meg benne, hogy igenis ott vagyunk a térképen és érdemes velünk számot vetni. Irónia, hogy most a magyar filmmel is hasonló történik, hisz az elmúlt 2 évben nagyon erősek kezdtünk lenni nemzetközi viszonylatban. Valami elindult! Manapság már minden magyar film és alkotóik kincset érnek :D

Maga a film nagyszabású, pörgős és odaszegez a két órára, míg végig éled az ott látottakat.  Egy romantikus történelmi kalandmozi annak legjobbjainak hagyományait követve. A színészek és a történet vezetés nagyon a helyén van, azt nyújtja amit egy ilyen filmnek nyújtania kell. A rendező elsőosztályú. 

Bátran kimerem jelenteni, hogy felveszi a versenyt (értitek :D) a hollywood-i produkciókkal, amire a Szabadság, Szerelem óta nem volt példa. 

Tényleg jó érzés, mikor az ember munkáit elismerik, szinte kifejezhetetlen örömmámort érezni olyankor, mikor szakmai elismerésben részesül az ember, de mikor a közönségnek tetszik az a legnagyobb elismerés.

Már egy éve az "Átlagemberek" publikálásának és elnézve az apránként növekvő és lankadatlan érdeklődést, valamint meglátva, hogy az ezrest nézőszámot is elérte lehet bugyután hangzik, de jól eső érzés.

Persze ezelőtt is voltak ilyen magas számok, mint a Drog vagy a Kitörés esetében, ennek ellenére újra és újra meghatják az embert.

Köszönjük! :)

Hogy az ember mit nem talál, ha felnéz a szintén régóta elhanyagolt csatornájára :D

Valószínűleg eme két "gyöngyszem" amint elkészültek és feltöltöttem azzal az erővel el is felejtettem őket, de eléggé "pihent" lehettem mikor ezeket csináltam XD

Bár nem vagyok oda a zombi műfajért, sőt kerülni szoktam ezt a témát, mert egész egyszerűen nem tud érdekelni, egy részt mert nem bírom az oszló tetemek látványát sem a belezős zabálásos cuccokat, ahogy magáért a slesher stílusért sem rajongok, egész egyszerűen öncélú és hatásvadász dolognak tartom mindazt, amit képvisel, azaz felhívjuk a figyelmet, ha már nem tudunk sztorit mesélni vagy karaktereket ábrázolni.

Maga a gyilkosság illetve az erőszak ábrázolása az én szememben csak akkor állja meg a helyét, ha az a történetben elengedhetetlen dramaturgia szerepet foglal el, tehát szükséges a történet előre vitelében, valamely módon hozzájárul, vagy groteszk humoros parodisztikus formában valósul meg.

Na de persze, ilyenkor jön a képbe az a bizonyos kivétel avagy kivételek, melyek erősítik a szabályt! 

Igen vannak számomra tetszetős és jónak tartott darabok is ezek közül, amik bejönnek, mert van bennük valami kis plusz, ami miatt odaszegez engem a monitor elé vagy kíváncsivá tesz a storyline amit a filmek oldalán olvasok.

Esetünkben nagy kedvencem lett George A. Romero Holtak Naplója című Found Footage horrorja, amit már csak azért is kuriózum egy filmmániásnak megtekinteni, mert maga Romero készítette, aki magát ezt az egész élő-halottas kultuszt elindította a '60-as években az Élőhalottak Éjszakája című amatőrfilmjével, amit maga finanszírozott. Önmagában már ez elég ajánló volt számomra, hogy foglalkoztasson ennek az embernek a munkássága.

Természetesen nem újítja meg a műfajt, hiszen a szokásos elemekből épül kiegészülve a ma már agyonhasznált talált felvételes horrorfilmes vonalat. Röviden ennyi! Ha bővebben akarom leírni akkor az is ilyen egyszerű: Adott egy főiskolás banda, akik év végi vizsgafilmet forgatnak vagyis a főszereplőnk itt is egy olyan rendezőjelölt, akinek a fejére szorulva a kamera és vesz fel mindent és pofázik mögüle. Miközben a rendező tanonc vizsgafilmjét forgatja, egy élőhalottas horrort (mekkora önreflexív poén ez. ezt már szeretem!) közben mit ad isten kitör a zombiinvázió! Jópofa kis alapindítás, ráadásul, rendezőnk szakmája szerint dokumentumfilm-rendező, tehát ezzel az aprósággal már meg is magyarázzák és kikerülik azt a logikátlanságot, hogy mi a francért rögzít mindent, illetve miért annyira filmesek a beállítások. Ez tök jó! Apróság, de rohadt jól működik. Arról nem is beszélve, hogy némi kritika a filmesek, de dokumentum filmesek infotainment érája felé, mikor közlik, hogy ezt az anyagot utólag filmszerűen vágták meg, hang és zenei hatásokat alávágva, ahogy azt manapság sok doksi csinálja, hogy minél szórakoztatóbban közölje az amúgy száraz tényeket.

Hőseink forgatásuk közben értesülnek erről a borzasztó eseményről, majd félelmükben úgy döntenek, hogy mind megpróbálnak hazajutni illetve biztos helyre menekülni. Innentől a film szokásos menekülünk jelenet halmaz sok extra dolgot nem tartalmaz, bár nagy kedvencem az amish rész, mely bár nem tart sokáig rendkívül szórakoztató és felüdülő megálló a szörnyűségek közepette. 

Annak ellenére, hogy a szokásos alapokra épül van egy rendkívül jól működő atmoszférája és helyenként kellően nyomasztó. Az a rész mikor a fosztogatókká vált nemzetőrség tagjaival találkoznak az ám az abszolút kilátástalanság, egy rövid szekvencia mégis nagyon jól ábrázolja azt az elkeseredettséget, hogy mi is zajlik a világban, mikor már csak magunkra számíthatunk. 

A karakterek is remekül szerepelnek. Az őket játszó színészek hozzák a kötelező papírformát és bár szokásos két dimenziós karakterek hihető és erős alakítást tudnak nyújtani, akikkel azonosulni is lehet,nem győzöm hangsúlyozni, hogy bár sablonosak és egyszerűek mégis KARAKTEREK! működik az egész, pedig csak adalékok, akik közül sokan elhullanak, és hál'istennek nem idegesítőek! A rendező barátnője illetve a tanáruk nyújtja a legjobb alakítást, akik szerethetőek.

Bár Romero bácsi nem egy jó rendező és sokszor önismétlő, azt muszáj elismernünk, hogy nagyon jól ráérez a dolgokra és ellentétben sok kollégájával Ő a munkáival beszél hozzánk nézőkhöz!

Külön dicséretes, hogy a filmben felhozza, mindazt a manapság sokkal intenzívebben jelenlévő önjelölt műsorkészítőket, akik mobiljukkal felvéve az adott anyagot feltöltik a netre és bár a média ezekben az időkben elhallgatott a videósok és bloggerek közvetítik a híreket.

Nem csak elszórakoztatni vagy elborzasztani akar, hanem bár szájbarágós sok esetben a közlendője, mégis mondani akar nekünk valamit, súlyos dolgokat. Nagyszerű társadalomkritikákat mutat be nekünk az élőhalottakon keresztül, hiszen miben is különbözünk ezektől a lényektől? Talán abban, hogy ők puszta testi erejükkel ölnek, mi a fegyverekkel, ráadásul nem táplálkozás, hanem önszórakoztatás céljából.