Bár nem vagyok oda a zombi műfajért, sőt kerülni szoktam ezt a témát, mert egész egyszerűen nem tud érdekelni, egy részt mert nem bírom az oszló tetemek látványát sem a belezős zabálásos cuccokat, ahogy magáért a slesher stílusért sem rajongok, egész egyszerűen öncélú és hatásvadász dolognak tartom mindazt, amit képvisel, azaz felhívjuk a figyelmet, ha már nem tudunk sztorit mesélni vagy karaktereket ábrázolni.
Maga a gyilkosság illetve az erőszak ábrázolása az én szememben csak akkor állja meg a helyét, ha az a történetben elengedhetetlen dramaturgia szerepet foglal el, tehát szükséges a történet előre vitelében, valamely módon hozzájárul, vagy groteszk humoros parodisztikus formában valósul meg.
Na de persze, ilyenkor jön a képbe az a bizonyos kivétel avagy kivételek, melyek erősítik a szabályt!
Igen vannak számomra tetszetős és jónak tartott darabok is ezek közül, amik bejönnek, mert van bennük valami kis plusz, ami miatt odaszegez engem a monitor elé vagy kíváncsivá tesz a storyline amit a filmek oldalán olvasok.
Esetünkben nagy kedvencem lett George A. Romero Holtak Naplója című Found Footage horrorja, amit már csak azért is kuriózum egy filmmániásnak megtekinteni, mert maga Romero készítette, aki magát ezt az egész élő-halottas kultuszt elindította a '60-as években az Élőhalottak Éjszakája című amatőrfilmjével, amit maga finanszírozott. Önmagában már ez elég ajánló volt számomra, hogy foglalkoztasson ennek az embernek a munkássága.
Természetesen nem újítja meg a műfajt, hiszen a szokásos elemekből épül kiegészülve a ma már agyonhasznált talált felvételes horrorfilmes vonalat. Röviden ennyi! Ha bővebben akarom leírni akkor az is ilyen egyszerű: Adott egy főiskolás banda, akik év végi vizsgafilmet forgatnak vagyis a főszereplőnk itt is egy olyan rendezőjelölt, akinek a fejére szorulva a kamera és vesz fel mindent és pofázik mögüle. Miközben a rendező tanonc vizsgafilmjét forgatja, egy élőhalottas horrort (mekkora önreflexív poén ez. ezt már szeretem!) közben mit ad isten kitör a zombiinvázió! Jópofa kis alapindítás, ráadásul, rendezőnk szakmája szerint dokumentumfilm-rendező, tehát ezzel az aprósággal már meg is magyarázzák és kikerülik azt a logikátlanságot, hogy mi a francért rögzít mindent, illetve miért annyira filmesek a beállítások. Ez tök jó! Apróság, de rohadt jól működik. Arról nem is beszélve, hogy némi kritika a filmesek, de dokumentum filmesek infotainment érája felé, mikor közlik, hogy ezt az anyagot utólag filmszerűen vágták meg, hang és zenei hatásokat alávágva, ahogy azt manapság sok doksi csinálja, hogy minél szórakoztatóbban közölje az amúgy száraz tényeket.
Hőseink forgatásuk közben értesülnek erről a borzasztó eseményről, majd félelmükben úgy döntenek, hogy mind megpróbálnak hazajutni illetve biztos helyre menekülni. Innentől a film szokásos menekülünk jelenet halmaz sok extra dolgot nem tartalmaz, bár nagy kedvencem az amish rész, mely bár nem tart sokáig rendkívül szórakoztató és felüdülő megálló a szörnyűségek közepette.
Annak ellenére, hogy a szokásos alapokra épül van egy rendkívül jól működő atmoszférája és helyenként kellően nyomasztó. Az a rész mikor a fosztogatókká vált nemzetőrség tagjaival találkoznak az ám az abszolút kilátástalanság, egy rövid szekvencia mégis nagyon jól ábrázolja azt az elkeseredettséget, hogy mi is zajlik a világban, mikor már csak magunkra számíthatunk.
A karakterek is remekül szerepelnek. Az őket játszó színészek hozzák a kötelező papírformát és bár szokásos két dimenziós karakterek hihető és erős alakítást tudnak nyújtani, akikkel azonosulni is lehet,nem győzöm hangsúlyozni, hogy bár sablonosak és egyszerűek mégis KARAKTEREK! működik az egész, pedig csak adalékok, akik közül sokan elhullanak, és hál'istennek nem idegesítőek! A rendező barátnője illetve a tanáruk nyújtja a legjobb alakítást, akik szerethetőek.
Bár Romero bácsi nem egy jó rendező és sokszor önismétlő, azt muszáj elismernünk, hogy nagyon jól ráérez a dolgokra és ellentétben sok kollégájával Ő a munkáival beszél hozzánk nézőkhöz!
Külön dicséretes, hogy a filmben felhozza, mindazt a manapság sokkal intenzívebben jelenlévő önjelölt műsorkészítőket, akik mobiljukkal felvéve az adott anyagot feltöltik a netre és bár a média ezekben az időkben elhallgatott a videósok és bloggerek közvetítik a híreket.
