Bár nem mintha nagyon eltűnt volna :D

Legutóbbi munkája a Visit, ami, ha jól tudom később nálunk Látogatás címen került videós forgalmazásba már mutatta jeleit annak, hogy kezd rátalálni arra a régi önmagára, aki a kétezres évek elején volt és akinek nagy rajongója voltam. Nem fűztem nagy reményeket a Split magyarul Széttörve című filmhez, mert az előzetesek alapján, amik már mocskosul hangulatosak lettek sem tudtak bevonzani a moziba akkor mikor elkezdték vetíteni,, ezért is lehet, hogy csak nemrégiben volt alkalmam megnézni, jobb dolgom nem voltán :D Az ok amiért nem néztem meg igazából abból adódik, hogy ilyen skizós személyiségzavaros sztorit már ezerszer láttam kezdve a Psychotól az Azonosságig. Pont ezért volt meglepő mennyire odaszögezett a székhez és izgultam végig a filmet, ráadásul nagyon hamar el is telik ez a játékidő.

A fényképezés, kellően sötét és hangulatában nagyon nyomasztó, hanghatások és a zene, amit ezúttal Nem James Newton Howard szerzett (ami valahol meg is látszik) is hozzátesz az összképhez. Bár sajnos zeneileg nagyon felejthető ellentétben a többi Shyamalan filmmel, ennek ellenére rendkívül szórakoztató darab.

A sztori annyira a kötelező sablon, hogy akár tapéta is lehetne :D

Adott Casey nevű főszereplőnk, aki egyik osztálytársnőjének szülinapozásán végezve, annak édesapjával és a kötelező feka csaj szereplővel hazafele indulnának, ám de mit ad isten akkor toppan be a személyiségzavaros főszereplőnk, aki elrabolja őket, megjegyzem ez mind a film kb. ötödik percében és innentől kezdve nincs megállás :O nem kis bátorság kell egy ilyen sztorinál egyből belecsapni a lecsóba. James MacCavoy alakította skizó figura elzárva tartja őket egy nagy pincerendszerben, amolyan Cloverfield Lane 10 után szabadon és a lányok kálváriáját követhetjük nyomon, miközben a főszereplő Casey akit Anya Taylor Johnson alakít, nagyon is hitelesen, nagyon meggyőző volt a játéka, a másik két csajszi a kötelező kellékek, akik úgy is végzik egy ilyen filmben, hát igen ez van ha szar az alakításod xD na de James MacCavoy valami iszonyat zseniális, bár a történetben 23 személyisége van ebből csak 4 van kidolgozva a többit nem is igazán látjuk, persze hatásosan hangzik, hogy hú baszd meg 23 személyiség, de azokat is jobban kilehetett volna dolgozni, na mindegy. Ezeket leszámítva nagyon is rendben van a film.

A történet mozgatórugója a lányok kiszabadulásán kívül a 24-ik személyiség megszületésével foglalkozik, kvázi a 23 személyiség ennek veti alá magát, hogy megfelelően üdvözöljék az új identitást a lányok pedig a szertartás részei, kiket áldozatul kívánnak bemutatni neki a 24-ik személyiség megjelenése, pedig aztán tényleg meglepetés volt.

Nem gondoltam volna, hogy idáig elmerészkedik Night úr, ezúttal egy fordulat helyett több is akad a legvégén lévő kis cameo pedig maga volt a tömör gyönyör, amivel felvezetik leendő reményeim szerint új filmjét is, de ezt nem árulom el ;)  Összességében nagyon meggyőző volt és várom szeretettel a rendező úr újabb munkáit, mivel sikerült ismét a kedvenc rendezőim közé avanzsálnia magát, csak így tovább!