Hát igen mily gyorsan szalad el az idő, hisz éppen hogy leforgattuk és napra pontosan január 28-án publikáltuk legutóbbi kisfilmünket hamar el is telt ez az egy év és szinte észre sem vettük, de természetesen utólag is köszönet mindenkinek a részvételért illetve mindenkinek a megtisztelő figyelemért, amit kaptunk, nagyon jó érzés látni, hogy ennyi idő elteltével is szívesen nézik akár többször is újra a művünket :)

Most valami, olyan következik, ami még nem volt :D

Történt egy napon, hogy valamivel több szabadidőm volt a szokottnál, ami amúgy ritka és egyébként sem jellemző.

Figyelem Spoiler veszély!!

Ha nem láttad a filmet inkább ne olvasd végig, ÉN SZÓLTAM!

Szóval, ahogy néztem kedvenc rendezőm egyik legnagyszerűbb művét David Lynch Kék Bársony című filmjét nézve jutott eszembe az a hihetetlen agyament gondolat, hogy ez az egész sztori csak egy lidérces álom, mármint a főszereplő szemszögéből nézve ez az egész esemény ami vele esik meg csak az ő lidérces álmában történik meg.

Mindjárt elmagyarázom mire gondolok.

Nem véletlenül nevezik a mestert a rémálmok mesterének. 

Ő az egyetlen, aki képes számunka azt a zsigeri félelmet felidézni, amit csak a rémálmainkban élhetünk át, ahol hasonlóan szürreális események tanúi vagyunk. Talán Nicolas Winding Refn az aki még eléri ezt a szintet, de ebbe most nem megyek bele, majd máskor...;)

Egy barátomnak mondtam egy alkalommal, hogy David Lynch filmjeit nézni, olyan mintha ébren álmodnék, pont az az érzésem van, mint amikor álmaimban abba szürreális világba süllyedek bele, ahol tényleg bármi megtörténhet az emberrel.

Na és pont ez volt az a kiinduló pont amiből úgy véltem, hogy a Kék Bársony főszereplőjével a Kyle Maclachlan karakterével Jeffrey Baumont-al történik meg az nem más, mint az ő lidérces álma amit mi vele együtt a film történései alatt valóságnak élünk meg. Természetesen nem az egész filmre gondolok, vagyis hogy elejétől a végig tart az álom, hanem a film egy pontján történik meg és aztán a film utolsó harmadában véget ér, de olyan jól működik az átmenet, hogy észre sem vesszük, ahogy a való életünkben sem vesszük észre hol kezdődik és hoz végződik az álom.

 Pontosan belőni a kezdetét itt sem lehet, azonban van a filmnek egy pontja, ami Lynch stílusához híven szürreális és már-már humoros. Azaz miután Jeffrey miután megtalálja a mezőn a levágott fület azonnal elmegy a rendőrségre magával hordva azt (már ez elég durva) és közli a nyomozóval, hogy talált egy levágott fület, mire az csak arcára fagyott vigyorral megnézi és annyit mond: - Igen ez tényleg egy emberi fül! - majd magával viszi az orvosszakértőhöz is. Én valahol itt véltem felfedezni magamnak azt a pontot, ahol az álom elkezdődik, hiszen gondoljunk csak bele, hogy álmunkban is kb. ilyen reakciók érnek minket az álombéli embertársainktól, hisz ez csak természetes ebben a világban.

Tehát a film eleje Jeff apjának rosszulléte és kórházba kerülése és látogatása még a valóság és utána kezdődik az álom.   

És hogy miért pont ilyen nyomasztó ez az álom, amit Jefrey átél? Úgy gondolom a válasz abban keresendő, hogy ami édesapjával történt számára elég nagy trauma, ilyen fiatalon, otthagyni a sulit, átvenni apja üzletének vezetését, egyszerre nagyon sok(k) ráadásul apja még beszélni is képtelen az állapota miatt csak hörögni tud. Lássuk be ez bőven elég egy ilyen kiváltásához. A felnőtté válás és felelősség vállalás klasszikus meséje ez Lynch féle módban tálalva, ahogy az Oz modern feldolgozásával is tette, mikor a Veszett a Világot csinálta. 

A másik szimbolikus pontjai a filmnek három szereplő körül alakulnak ki azaz Isabella Rosselini (Dorothy Vallens), Laura Dern (Sandy), Dennis Hopper (Frank) 

 Konkrétan Sandy és Dorothy szerepe itt a két véglet. Vagyis Sandy angyali megjelenése képviseli az ártatlanságot azaz Jeffrey jó oldalát, a lelkiismeretét, amit kifelé mutat a világba és hogy miért ilyen alakban jelenik meg számára annak pofonegyszerű az oka a való életben is Ő a szerelme akivel együtt van, akivel minden pillanat maga a mennyország.

Dorothy pedig a rejtett sötét énje, az elfojtott szexualitásé, azok a dolgok, amiket Sandy-vel nem tenne meg Dorothy-val kiélheti minden vágyát, minden beteg fantáziáját, hiszen még el is hangzik Dorothy szájából: - Bennem van a betegséged!

Jeffrey tisztességes ember mégis bűnbe esik, hiszen az oly csábító formában jelenik meg számára, ráadásul lelkiállapota is indokolja, hogy alaposan kiélhesse magát.  

Frank pedig nem mást testesít meg ebben az álomban mint a félelmet, a rettegést, ily formában manifesztálódik Jeffrey számára a félelem, hisz mindannyian félünk valamitől, ami elől menekülünk. 

Frank valahol Jeffrey édesapját sújtó betegség ölt ilyen alakot, hiszen a történet elején látható, mennyire megviseli apját így látni, aki beszélni nem tud csak hörögni egy lélegeztető gépen keresztül, ezért is jelenik meg Frank Jeffrey álmában egy légzőpalackkal a kezében és szívja be mélyen azt. A féktelen erőszak, zavarodottság és düh jelenik meg az ő képében, ami elviszi őt szó szerint az őrület torkába, mikor "kocsikázni" mennek. A félelem és rettegés ledönti a lábáról az embert  Jeff-et szó szerint agyonveri miközben dalslágereket énekel. A totális őrület ez az egész. 

Jeffrey érezvén azt, hogy ebből nincs más kiút, mint a halál, vagy ő vagy Frank-nek de egyiküknek mennie kell. Jeff erőt vesz magán egy idő után és képes lesz szembenézni Frank-el mihelyst a végkifejlethez érünk és legyőzi.

Amint ez megtörténik visszatérünk a valóságba, amikor is Jeff egy nyugágyon ébred fel a kertjük közepén és arcán a nyugodtság tükröződik, most már minden rendben lesz, hisz édesapja ekkora már felépült. Végigjárta az útját, legyőzte félelmeit és felnőtt. Újult erővel veti bele magát az életbe Sandy-vel az oldalán. 

 Mindez idáig ez a film talán az egyetlen a mester szerzői filmjei közül, amelynek optimista és pozitív vége van.

Igen tudom, micsoda baromságnak tűnhet első olvasatra és aláírom, hogy csak az én agyam látja bele mindezt és belemagyarázom és nagy valószínűséggel a mester is csak nézne, viszont meggyőződésem, hogy azt reagálná rá: - Nem is rossz! Talán így is van! ;)

 
IGEN! 

Itt vagyok! Üdv azoknak, akik még esetleg erre tévednek azok közül, akik valaha még követték ezt a blogot, ami eddig sem volt nagy szám, na de most 1 év szünet után új erővel az új évre vonatkozóan energiával feltöltve, reményekkel és tervekkel telve vágok bele az új évbe. 

Természetesen a filmek is beleszámítanak. A magánéletről most inkább nem... majd 1x :D

Annyira elhanyagoltam ezt a helyet, hogy még csak az "Átlagemberek" film linkjét sem posztoltam csak a facebook-os oldalt, de ha még csak ezt hanyagoltam volna azonban még eme film dobogós helyezéséről, azaz a már tavalyi Göcsej, ami sorban a 12. volt elnyerte filmünk a Kisjátékfilm kategória 3. helyét, Yuppeeee!

Ezúttal igyekszem itt is minél aktívabb lenni, valamint gyakrabban fogok beszámolni mozgó vagy akár éppen állóképes tevékenységemről :)

Addig is minden jót kívánok! 

És végre eljött a pillanat!

Legújabb alkotásunk immáron megtekinthető filmünk facebook oldalán keresztül :)

https://www.facebook.com/atlagemberekafilm/?pnref=story

Hamarosan itt vannak ám az ünnepek így mi sem lenne tőlünk jobb ajándék mint megjelenni leendő filmónk beharangozójával! :D

Íme:

Üdvözletem annak, aki vagy akik még elvétve idelátogatnak még :D

Örömmel jelentem, hogy sok huzavona után hamarosan elkészül legújabb filmem s valószínűleg következő év januárjában már bemutatásra is kerül!

No de addig is a már létrehozott facebook oldalon találhattok némi infót:

https://www.facebook.com/atlagemberekafilm/?ref=aymt_homepage_panel

Igen még mindig aktív vagyok!

Bár tény, hogy nem ezen a felületen, de ha már ismét jelentkezem friss bejegyzéssel akkor már a legfrappánsabb módonmivel októberben megtartott Göcseji Filmszemlén pontosan a 11-en megkapta Dominó elv című etűdünk a filmetűd kategória 2. helyét idén :)

http://filmszemle.zegtv.hu/index.php?mod=hr&hr_id=110

Íme kis késéssel, de most itt is megosztom a velem és kollégámmal/barátommal készült közös interjúnkat, melyet egy online kulturális magazin készített velünk és a velünk kapcsolatos amatőrfilmes tevékenységünkről.

A linkre kattintva elérhetitek a terjedelmes cikket:

http://recenzor.hu/?page_id=4659

Újabb szünet után ismét egy bejegyzés, akár ez is lehetne a címe.

Még középiskolásként kezdtem segéd-operatőrként melózni egy-egy kis körzeti tv-nél, de ez magában foglalta azon egyéb melókat, mint díszletépítés, stb. a költséghatékonyság miatt na mindegy, de már akkor is sokat hallottam a kollégáktól vagy a főnökömtől és ekkor még csak kamasz kölyök voltam, miszerint a filmet képekben kell elmesélni, hiszen elsősorban ez egy vizuális műfaj, amivel természetesen nincs semmi baj, de akkor azt hittem ez a munkatársaknak a heppje, de miután a médiasuliban is oktatták sőt a fejünkbe verték akkor már világos volt, hogy ez egy szigorú szabály, amivel nem mindig értek egyet, elsősorban saját szubjektív nézőpontomból kiindulva, mivel ez azon kevés rövidfilmemből is kiderül, amiket csináltam, hogy imádok párbeszédeket írni és több helyről kaptam megerősítést, hogy ebben jó vagyok, számomra a beszéd fontos, mert én ha regényt ha forgatókönyvet írok, fontos információkat így közlök a nézővel. Több forgatókönyvem is párbeszédközpontú. A Delírium és a Vezeklés a saját világnézetemet tükrözi az emberi bűntudat okozta lelki frusztrációról, míg a Kitörés egész nemes egyszerűséggel csak a büntetői jogrendszer iránti kritikámat fogalmaztam meg. Az meg már egy másik kérdés, hogy kinek mi jött át belőle, de erről már a művészfilmes bejegyzésben már írtam.

A lényeg, hogy sok film alkalmazza ezt, hogy így közöl, mert nagyon jó dolog a vizualizáció illetve a mozgóképes elbeszélés, de van amit szavakkal lehet jobban átadni, de persze ezt is embere válogatja. Sokan Tarantino-t emelik ki, ilyenkor, ami nem rossz, hiszen állati jó dumái vannak a filmjeiben, de azok csak kellemes pluszok, amik csak az elidőző szórakozást szolgálja és olykor jól is sül el. Legnagyobb kedvenceim Tarkovszkij tőle a Stalker, ami a maga három órájával 3 férfi közötti filozofálgatásokból áll és mégsem unalmas, illetve Malick, akiknek a belső monológjai nagyon szépek, de még David Lynch munkáiban is fellelhetőek az ilyen elemek, de legnagyobb kedvencem Kevin Smith, aki az átlag kispolgár szemszögéből mutat be mindent és a vulgáris szóhasználatok között fontos morális üzenetei vannak, ezek leginkább a Clerks 1-2 és a Képtelen képregényben érhető leginkább tetten.

The Raid - A Rajtaütés:

Csihi-puhi másfél órán át. (%=60/100)

Háborgó Mélység:

Avagy Jurassic Park a tengeren. (%=75/100)

Az új Star Trek filmek:

Az első film egynek elment, míg a folytatásnál jó ötlet volt a Khan haragját remake-elni és új irányba elvinni. (%=90/100)

Tin-Tin:

Spelberg-nek az új Indiana Jones helyett inkább ezt kéne erőltetnie. (%=95/100)

Zombi filmek, amúgy:

A közönség betegesen rajong az önálló mozgásra képes oszló holttestekért. (%=25/100)

A Föld Után:

Egy nagy költségvetésű Zs-kategóriás Sci-Fi, amit Shyamalan és Will Smith hányt össze. Ha Roger Corman csinálja nem lepődöm meg, de így... (%=32/100)

Non-Stop:

Liam Neeson megállíthatatlan. (%=80/100)

A magányos lovas:

Johnny Depp ismét Jack Sparrow-t játssza csak ez úttal kalóz helyett indián figurában. (%=92/100)

Creepshow 1-2 és Macskaszem:

Stephen King rajongóknak ajánlott, mert itt a mestertől nem egy, hanem több rémmesét kapnak egymás után. (%=60/100)