Ezek a szavak hagyták el a száját forgatókönyvíró tanáromnak annak idején, mikor az óráit hallgattam és ezzel arra célzott egyértelműen, hogy bármilyen filmet is csinálsz egyetlen lényeges dologra kell nagyon odafigyelni és azon dolgozni, hogy a néző érzelmeire hass! Ha érzelmileg megfogod akkor magával ragadja őt a film világa és nem engedi el. Ez az ami beszippantja.

Ennek demonstrálásaként egy reklámfilmet vetített le nekünk, amiben röviden tömören összefoglalja ezt:

A tegnapi nap folyamán azaz november 23-án volt alkalmam személyesen is részt venni először ezen a filmszakmai közösségi találkozón, ahol pódium beszélgetés keretében mondhatni személyesen is megismerkedhettünk a rendezővel aznap. Az előző előadásokon sajnos nem tudtam, de akik részt vettek azokon elmondták ez volt a legjobb és ezt élvezték leginkább és én is így éreztem, hiszen mégiscsak más az ha Alan Parker vagy Joe Eszterhaz beszélgetéseiket hallgatjuk, de nagyon szívmelengető érzés, mikor egy hazánk fia, aki már hollywoodi filmesnek számít mesél az ottani munkáiról és magánéletéről. Gyakorlatilag egy kötetlen beszélgetésről volt szó, ahol a nap második felében bármilyen intim kérdést is feltehettünk a rendezőnek és meglepődtem, hogy mennyire nyitott és közvetlen, barátságos fickó, az ember nem ezt várja egy már befutott alkotótól. A napot egy szokásos mozizással töltöttük, vagyis megnéztük a Kontrollt, ami valljuk be, mind a mai napig Nimród legjobbja, de az amerikai filmjeivel sincs semmi baj, legalábbis én szeretem azokat is, de ahogy ő mondja ez neki a legszemélyesebb munkája. Meglepő volt, amit mondott, de valahol sejtettem én is, hogy ott sem egyszerű a dolog, de hogy idehaza kötetlenebb és szabadabb mozgástere van az embernek a kreatív énje kibontása tekintetében, míg odaát a stúdió rendszer nagyon diktatórikus, ahol elő van írva, hogyan kell viselkednie egy rendezőnek, mik alapján instruálhatja a színészt, valamint hogyan rendezze az adott jelenetet és ami a legbántóbb, hogy azok a rendezők kaphatják meg sokszor a munkát, akit a főszerelő színész kiválaszt csak mert szimpatikus neki.  Vagy amikor úgy kap meg egy munkát, hogy még forgatókönyv sincs csak egy ötlete van a producernek és neki kell összedobni valamit 10 nappal a határidő előtt, illetve, amikor bizonyos tényezők közbeszólnak, amik miatt nem tudott elvállalni egy munkát, ilyen volt a DRIVE című film, amit végül nem ő rendezett meg.

És persze beszélt arról is, amit már szerintem több interjúban olvashattok, amiben érthető, miért nem azonnal állt neki ismét saját forgatókönyvből dolgozni, első munkának mindig örül az ember bármi legyen az, de jól járt a Vacancy-vel és végül is azzal foglalkozik amit szeret, filmeket készít, amikből eltarthatja a családját és itt a lényeg, nincs is szebb és felemelőbb annál, amikor az ember azt dolgozhatja, amit szeret és a sznoboknak pedig csak habozzon a szája, akik elkönyvelik őt iparosnak, aki eladta magát, ő dolgozik, azt amit szeret és elsőre nem bízik meg egy producer vagy stúdió valakiben, hogy adjon neki pénzt egy saját sztorira el kell végezni pár bérmunkát, hogy meglegyen a bizalom és a referencia és most már Nimród elmondása szerint megérte sokat várni, mivel úgy néz ki saját könyvből dolgozhat legközelebb, én szurkolok neki és büszke vagyok rá! Örültem, hogy ott lehettem ezen a Filmalapos eseményen. 

A minap, de már az elmúlt napokban is lappangott bennem ez a téma, miközben újra és újra a kezem ügyébe vettem Lynch meditáció és kreativitásról szóló könyvét.

Mi a művészfilm? Vagy melyik a jobb a közönségfilm vagy a művészfilm? Jó kérdés, ahány ember annyi féle ízlés én ezt szoktam mondani, de ne felejtsük el, hogy vannak a művészfilmek és a művészkedő filmek ez utóbbiak nem igazán közölnek semmit, nincs tartalmuk és ami igazán fájó lelkük sem csak puszta öncélúság, amelynek semmiféle célja nincsen sem a művészi résszel sem pedig a közönség felé, Tarr Béla filmjeit is ide sorolom. 

Többször vetődik fel a kérdés egy művészfilmmel kapcsolatban, hogy mi volt ebben a művészet? 

Nem mondom a kérdés jogos! Én is felszoktam tenni, de aztán eszembe jut a jelentése és hogy miről is szól maga a műfaj.

Gyakorlatilag arról szól a művészet és ez minden ágára igaz, ami röviden a következő: az egyén szabad önkifejezése különböző formákban, amely a gondolkodását vagy a lelki állapotát tükrözi az alkotónak, cinikus, kritikus vagy épp megbotránkoztató formában ki éppen melyikben teljesedik ki, mert a kiteljesedéséhez hozzájárul, hogy nincs szabályhoz kötve, amely felszabadítja a legbensőbb vágyait és kreatív formáját. Van, aki persze átesik a ló túloldalára, mint Jancsó Miklós is nem egy-két filmjénél.

Vannak nagyszerű alkotók, akik képesek áthidalni a művész és a közönségfilmek határait, legjobb példáink: Kontroll és A Nyomozó és reményeim szerint az Isteni Műszak is ide fog tartozni.

Én sosem pártoltam a művészfilmet, és magamat sem tartom művésznek, de tény, hogy szeretem, amit képvisel, bár mindig egy bizonyos réteg érti meg. Van művészfilm, amit én értek és mások nem, de van fordítva én értem és mások igen ez így van rendjén, akkor működik egy művészfilm és ezt a Csak Isten Bocsájthat meg című filmnél éreztem, hogy amikor képes a tudatalattimmal kapcsolatba lépni és gyakorlatilag az alkotó elméjével összekapcsolódik a lelkünk, olyankor van az, hogy nem beszélnek mert nincs rá szükség és magába szippant. Kialakít egy nagyon személyes mondhatni intim viszonyt a nézővel és ez nem mindenkinél jön össze.

David Lynch Kék Bársonya és a Lost Highway című filmjei voltak rá ilyen hatással, hogy a Twin Peaks-ről ne is beszéljek, amikbe beleszerettem, de még Andrej Tarkovszkij, Terrence Malick és Fliegauf Bence is ezek közés tartozik. Amíg kezembe nem került Lynch könyve nem értettem ezt az egészet, de tény, hogy sok közös vonást fedeztem fel magamban ezekkel a művészekkel annak ellenére, hogy nem ezt a pályát választottam és mégis, ha a szívemet követem én is ilyen mély spirituális transz állapotú filmeket vizionálok magam előtt, amiket szeretnék megvalósítani, erre talán a Delírium Vezeklés és a Kitörés című rövidfilmjeim voltak a legjobb példák, amiket az alapján választottam ki megszületésre a tucatnyi ötlet közül, hogy ebbe a háromba lettem szerelme, mert, hát az embernek lehet sok szeretője, de igazán szeretni csak egyet tud, akit végig kísér az útján.

Lassan két év telt el a Kitörés elkészülte óta és azóta várom, hogy ismét szerelembe essek :)

Aztán FELVÉTEL!

A JP 3D után bizakodva vártam a további fejleményeket az új Jurassic Park háza tájáról és a héten jelent meg az új logó és cím a leendő filmhez, valamint egy pitch trailer (bemutató előzetes) 

JURASSIC WORLD  kis összeházasítása az eredeti címnek a THE LOST WORLD-el. Nem hangzik rosszul és még bemutató anyag is van annyira érdekes, hogy felkeltse a figyelmet:

Ez még nem a hivatalos előzetes, hiszen még nem lett leforgatva semmi a filmhez. Történetről nem hallhattunk semmit, a címből adódóan csak találgathatunk, hogy mintha kereszteznék a első két filmet. Ezzel kapcsolatban már a harmadik filmnél felmerültek ötletek csak az a kihalás alcímet viselte, miszerint a bolygónkon egyre több helyen bukkannak fel a dinoszauruszok és rászabadulnak az emberek világára. Klasszikus B-filmes ötlet, de a bemutatóból ez szűrődik le nekünk, azonban mivel Spielberg a felügyelete alatt tartja a projektet nem hinném, hogy csalódást okozna, hiszen még a harmadik rész is egy jó kalandfilm lett, én a magam részéről továbbra is nosztalgiával fogadom nagy nagy örömmel az új film érkezését, hisz a 2005-ös King Kong óta nem láttam dínókat a vásznon :)

Bár már nem aktuális, de mivel ma este zajlott le a tüntetés eme előadás kapcsán gondoltam én is egyszer az életben kiállók valami mellett és állást foglalok.

Most, komolyan! Mi bajotok ezzel az előadással? Nem! De komolyan! Íme egy idézet a hőbölgő kisebbségtől:

„István, a király farmerban?” „Ne nézzük tétlenül ezt az újabb szemen köpését a magyar történelemnek! István, a király farmerban? Koppány bedrogozva??” 

Most komolyan! Ennyi? Hogy mai környezetbe lett helyezve egy egyébként nagyon aktuális téma, amely reflektál és görbetükröt mutat a 21. századi Magyarországra? Komolyan ennyire nagy a jólét idehaza, hogy egy színdarab miatt kapnak össze az emberek és viselkednek óvodásként? Erre mozdul meg a tömeg? Ezzel a viselkedéssel mutatnának jó példát az utódoknak? Az kit érdekel, hogy ölik a cigányokat és zsidóznak, István farmert húzott, mindenki fegyverbe! 

Gyerekek! Komolyan! Nőljetek már fel! Ilyenkor örülök, hogy a radikális jobboldal van kisebbségben és nem győzhet. A darab szellemisége megmaradt és a témájával aktuálisabb nem is lehetne. Így kell méltón feldolgozni egy klasszikust, amelynek üzenetértéke még erősebb. 

Erős a gyanúm, hogy azért nem tetszik valakinek, mert túlságosan is sznob, ahhoz, hogy elfogadja a remake-et, mint a filmek esetében vagy legbelül tudja és érzi, mit üzen bele a pofájába ez a darab, de mivel az emberek nem szeretik az igazságot csak a saját maguk által felépített naív illúziót ezért elutasítják és sértőnek veszik, mert bántóan azt érzik, amit a suliban akadékoskodó gyerek: "nekem nem mondja meg senki, hogy mi hogy van én tudom, hogy így és kész!"

Ehhez jön az a mondásom, miszerint az oktatási rendszer szép és jó, hogy tanult embereket akar nevelni, de inkább intelligens embereket kéne, mivel ez a kettő nem ugyanaz. Ugyanis az intelligens ember a tanultakon túl képes több oldalról megvizsgálni a dolgokat és objektíven értékelni, míg a tanult ember beszűkült látásmóddal rendelkezik, amely befolyásolja objektív látókörét és scak azt fogadja el igazságként, amit tanult. Ezzel csak azt akarom mondani, ami már egy régi bölcsesség, mielőtt reagálunk nézzünk a mélyére mindennek, ne kelljen már könyörögni!  

Nem is értem, hogy eddig erről az ürgéről miért nem írtam. Nem másról, mint egy Q.T.-hez hasonló (aki nem tudja, hogy a Q.T. kinek a monogramja az álljon a sarokba :D) outsider filmmaker. Nem más mint Kevin Smith kultrendező.

Nem fogok felesleges életrajzi irományt firkantani ide, mivel arra ott vannak más oldalak, mint a wikipédia. Gyakorlatilag Tarantino-val egy időben lett Ő is az ász, de az én szememben Smith-nek van nagyobb tekintélye. Mégis miért? Vetődik fel a filmrajongóban a kérdés. Egész egyszerűen azért, amiért megkedveltem, hogy emberi történeteket visz filmre, hasonlóan sok duma és poénos életellenes szituációk tömkelege jellemzi őt is, de karakterek mégis, olyanok maradnak, mint akik tényleg egyek közülünk, míg Tarantinonál csak 2 dimenziós figurák, az esetek nagy többségében ezek alól kivétel a Kill Bill és a Jackie Brown, amiknek már tényleg lelkük van, hogy egy ilyen gicces képzavarral éljek.

Hozzá tartozik a dologhoz, hogy  itt is meg van az a problémám, ami a Valami Amerikás videómnál volt, ami igaz a Ponyvaregényre is. Nem értem mit láttak bennük az emberek, hogy ekkora kultusz kerekedett köréjük ez számomra felfoghatatlan. Mind a Ponyvaregény, mind a Shop Stop számomra unalmas filmek, amik elsőre jók voltak, de többszöri nézésre alkalmatlanok, hacsak nem tekerek bele. A Ponyvaregénynél Jules és Vincent részeire tekerem mindig a lemezt, a Shop Stop-nál pedig Randal és Dante valamint Jay és Néma Bob részeihez, ezek utóbbiak nagyon keveset szerepelnek és mégis teljes értékűek és a Smith univerzum szerves részét képezik. Lucas-nak ott van a Star Wars; Smith-nek Jay és Néma Bob. 

Olybá tűnik, hogy ócsárolom vagy fogom Smith-t pedig nem szándékom. A későbbi munkái sokkal kifinomultabbak bár hullámzóbbak sikerüket tekintve. A Shop Show borzalmasan rossz Jay és Néma Bob szerepeltetése valamennyire megmenti, mivel nagyobb hangsúlyt és több karaktert kaptak, de még így szigorúan egyszer nézős szösszenet, viszont a Képtelen Képregény nagyon jó, amit már korábban említettem, annyira emberiek a figurák és a szituációk, hogy tényleg átérezzük a helyzetüket és ez az amire sok film és főleg a mostanában készült filmek már nem képesek, nagyon ritka kivétellel, van csak ilyen. Smith zsenialitását ebben látom, ahogy az emberi drámát a vígjátékkal egyensúlyban tudja tartani, nagyszerű! 

A Dogma kreativitásának csúcsa, ez minden idők legjobb vallási témájú filmje! A Jay és Néma Bob Visszavág is egy kiváló és egyben South Parkot idéző mocskos szájú opusz, de igazi bűnös élvezet. Az Apja Lányára is igaz ami a Képtelen képregényre, hogy drámát humorral keveri és ez a film is kiváló szórakozás, talán egyetlen Smith mozi, amit az egész családnak ajánlhatok. 

Ezek után jött a csúcs a Shop Stop 2 ez már végre kiköszörülte azt a csorbát, amit az elsőben nem bírtam megemészteni, míg az első film egy lassú menetű európai művészfilmre emlékeztet, vagy akár magyarra, amely a 95%-ukra igaz, hogy megy és megy, de nem tart sehová. Na ez itt hibátlan a humora ugyanúgy a helyén van és szintén embereket látunk, drámai és poénos szituk váltják egymást, van egy eleje-közepe-vége sztori szép dramaturgia, katarzis és konklúzió, ez lett Smith legjobb filmje! A Zack és Miri Pornót Forgat nem láttam a Red State pedig tudtommal meg sem jelent idehaza, de mivel nemrég bejelentette Smith, hogy lesz harmadik Shop Stop én türelmetlenül várom. 

World War Z jó hosszú ideig forgattak nálunk Pitték, hogy aztán végül nem lett ezekből a felvételekből semmi, sebaj majd a dvd extra tartalmai között biztosan ott lesz a kivágott jelenetek között :D

Azt hiszem ez az első igazán monumentális zombis mozifilm a világon, aminek gyártását multinacionális filmvállalatok magukra vállalták és egy világsztárral a főszerepben a zombi-film a B vonalból előrelépést tett az A kategória felé, de még nem tett le hozzá eleget.

Ugyanis már mindenki elmondta ez idő alatt a véleményét, hogy milyen a könyvhöz viszonyítva és milyen nehezen hozták tető alá, azonban benne volt az is hogy mivel multik gyártották, hentelős zombi-film eleve esélytelen volt, ezzel nincs is baj, hiszen így képes a rétegfilmből átlépni a közönségfilmek közé. Aki hagyományos Romero vagy akár Argento féle zombulást vár sok vérrel, belekkel testrészekkel az csalódni fog, hiszen ez egy katasztrófafilm azokon a vonulatokon haladva, mint a Tűzhányó, Függetlenség Napja vagy a Holnapután csak ezúttal a természeti és földönkívüli erőket lecserélték zombikra és működik! Valószínűleg a Superman reboot mellett ez lesz a másik legnagyobb durranás és sikerfilm 2013-ban, de még megvárom a Tűzgyűrűt.

Itt azért a zombihoz egy "szerény" megjegyzést hozzáfűznék. Ma már azt el kell felejteni, hogy a zombi lassú mozgású lény, az ilyeneket röhögve elintéznénk. Ez Romero idejében még jó volt, főleg a '70-es '80-as években, amikor még a cápákról is elhitték, hogy az ember a főbb táplálék forrásuk na mindegy. Kezdve azzal a képtelenséggel, hogy élőhalott. Ez gyakran mondják a Zombikra, de csak mint metafora, egy élő nem lehet halott és fordítva, pláne, hogy Romero kezdte ezt a megnevezést használni rájuk, eredetileg nála élőhalottak voltak. Ugyanis a Zombi a woodoo mitológiából származó elnevezés, amely ami azt jelenti, hogy szuggesszio által befolyásolt emberi elme, akinek nincs szabad akarata csak teljesíti a parancsolója akaratát, innen az élőhalott elnevezés. Ezt tartsuk észben, ha már tévhitekkel tömték tele a fejünket ezzel kapcsolatban, most már talán van rá esély, hogy eloszlatják, hiszen a legklasszikusabb nézet nem az, hogy a halottak életre kelnek ez egy baromság, hanem valami fertőzést kapnak el, ami a veszettségre emlékeztet (28 nappal később)

Nem értem, de már nem is túráztatom magamat, hogy mindig rinyálnak azért, hogy nincs magyar film nincs mit  bemutatni és nem is érdekel senkit.

Nem volt sok, de azokat érdemes lett volna hosszú távra, biztos én értek félre valamit, legalábbis remélem. Egyrészt adott volt egy magyar animáció sci-fi, (Cycle) ami elég ígéretesnek néz ki és a Mamuton kívül talán még két multiplex mozi volt hajlandó ezt a magyar filmet vetíteni, de a Gingerclown-t is a megjelenése napjától számítva jó ha másfél hétig vetítette a Mamut, a Lurdy és asszem az Allee, ennek így mi értelme hacsak esélyt sem adunk nekik, ráadásul még a művészmozik sem vették fel a műsorra. Most várhatunk a videós forgalmazásra.