Már kezdek hozzászokni, hogy ismét csak írásos bejegyzéseket készítek, de természetesen grafimániám miatt nem zavar és igyekszem minél inkább frissíteni havonta az odalt.
Azzal illik kezdenem, hogy én nem vagyok kritikus, csak egy filmrajongó, aki a saját szubjektív véleményét közli a világgal, reflektálva az adott alkotók korábbi munkájára; ez persze nem mentegetőzés csak tisztázom, hogy én nem vagyok egy önjelölt megmondom a frankót ember vannak mások akik ebből a szempontból felkészültebbek.
Nos! AE (After Earth) A Föld Után, kedvenc rendezőm M. Night Shyamalan újabb rendezése és a Léghajlítós bérmunkája után végre valami, normálisat alkotott. Már rég nem az a rendező, akit annak idején megszerettem, a saját Shyamalan trilógiámnak titulálva Jelek, Falu, Lány a Vízben, amikben mind megvoltak a rendező egyéni látásmódjai, amit Az Esemény követett, amin látszik, hogy kidolgozatlan és összecsapott forgatókönyvből készült és saját karaktergyilkosságát követte el vele, amelynek mélypontja a léghajlító volt, csak hogy végre legyen pénze ezek után bevállalta és szintén logikátlan forgatókönyvet dobott össze. De persze az AE producereinek volt eszük és nem bíztak rá a forgatókönyvet csak részben, ami egy jó döntés volt és látszik is, valószínűleg ezt kellett volna már a korábbi filmekben is és végre egy igényes sci-fi-t hozott össze, amely bár csak egy kommersz túlélőtörténet, amelynek már a második felvonás közepétől tudjuk, hogyan ér véget mégis végig tudjuk ülni és élvezni a filmet. Több film megiséződik a történetben, hajóttöröttek (Robinson Crueso) I. E. 10.000. Csak néhány klisé ezekből, viszont az akciójelenetekre és látványra nem lehet panasz. Az akciók kellően izgalmasak és szépen megkoreografáltak, de nincsen belőlük sok sajnos mégis tisztességes. Ugyanezt elmondhatjuk a látványvilágról, hogy a léghajlító után egy sokkal kidolgozottabb látvánnyal rendelkezik. A film üzenete is tisztességes, bár ebből is láttunk már példákat korábban. A rendezés végre kiválló és helyenként még Shyamalan elvont komor stílushangulata is megidéződik, tisztességes munka, amely egyszeri megnézést megérdemel, valamint Will Smith (nem meglepetés) kiválló alakítást nyújt, pedig csak egy helyben ül a film közepétől és végre a fia is kezd apjához hasonlóan kivállóan játszani, ironikus apa-fia kapcsolat a szigorú apa és a neki mindenáron megfelelni vágyó fia, lehet az élet szülte valamilyen módon, de a forgatások során biztosan kihívás volt Jaden számára, hogy apja nyomdokaiba lépve elvigyen a hátán egy filmet, de persze van még mit fejlődnie. Szóval kellemes meglepetés volt, remélem a későbbiekben is megfog lepni Shyamalan legalább egy ehhez hasonló opusszal.
