Nem is értem, hogy eddig erről az ürgéről miért nem írtam. Nem másról, mint egy Q.T.-hez hasonló (aki nem tudja, hogy a Q.T. kinek a monogramja az álljon a sarokba :D) outsider filmmaker. Nem más mint Kevin Smith kultrendező.
Nem fogok felesleges életrajzi irományt firkantani ide, mivel arra ott vannak más oldalak, mint a wikipédia. Gyakorlatilag Tarantino-val egy időben lett Ő is az ász, de az én szememben Smith-nek van nagyobb tekintélye. Mégis miért? Vetődik fel a filmrajongóban a kérdés. Egész egyszerűen azért, amiért megkedveltem, hogy emberi történeteket visz filmre, hasonlóan sok duma és poénos életellenes szituációk tömkelege jellemzi őt is, de karakterek mégis, olyanok maradnak, mint akik tényleg egyek közülünk, míg Tarantinonál csak 2 dimenziós figurák, az esetek nagy többségében ezek alól kivétel a Kill Bill és a Jackie Brown, amiknek már tényleg lelkük van, hogy egy ilyen gicces képzavarral éljek.
Hozzá tartozik a dologhoz, hogy itt is meg van az a problémám, ami a Valami Amerikás videómnál volt, ami igaz a Ponyvaregényre is. Nem értem mit láttak bennük az emberek, hogy ekkora kultusz kerekedett köréjük ez számomra felfoghatatlan. Mind a Ponyvaregény, mind a Shop Stop számomra unalmas filmek, amik elsőre jók voltak, de többszöri nézésre alkalmatlanok, hacsak nem tekerek bele. A Ponyvaregénynél Jules és Vincent részeire tekerem mindig a lemezt, a Shop Stop-nál pedig Randal és Dante valamint Jay és Néma Bob részeihez, ezek utóbbiak nagyon keveset szerepelnek és mégis teljes értékűek és a Smith univerzum szerves részét képezik. Lucas-nak ott van a Star Wars; Smith-nek Jay és Néma Bob.
Olybá tűnik, hogy ócsárolom vagy fogom Smith-t pedig nem szándékom. A későbbi munkái sokkal kifinomultabbak bár hullámzóbbak sikerüket tekintve. A Shop Show borzalmasan rossz Jay és Néma Bob szerepeltetése valamennyire megmenti, mivel nagyobb hangsúlyt és több karaktert kaptak, de még így szigorúan egyszer nézős szösszenet, viszont a Képtelen Képregény nagyon jó, amit már korábban említettem, annyira emberiek a figurák és a szituációk, hogy tényleg átérezzük a helyzetüket és ez az amire sok film és főleg a mostanában készült filmek már nem képesek, nagyon ritka kivétellel, van csak ilyen. Smith zsenialitását ebben látom, ahogy az emberi drámát a vígjátékkal egyensúlyban tudja tartani, nagyszerű!
A Dogma kreativitásának csúcsa, ez minden idők legjobb vallási témájú filmje! A Jay és Néma Bob Visszavág is egy kiváló és egyben South Parkot idéző mocskos szájú opusz, de igazi bűnös élvezet. Az Apja Lányára is igaz ami a Képtelen képregényre, hogy drámát humorral keveri és ez a film is kiváló szórakozás, talán egyetlen Smith mozi, amit az egész családnak ajánlhatok.
Ezek után jött a csúcs a Shop Stop 2 ez már végre kiköszörülte azt a csorbát, amit az elsőben nem bírtam megemészteni, míg az első film egy lassú menetű európai művészfilmre emlékeztet, vagy akár magyarra, amely a 95%-ukra igaz, hogy megy és megy, de nem tart sehová. Na ez itt hibátlan a humora ugyanúgy a helyén van és szintén embereket látunk, drámai és poénos szituk váltják egymást, van egy eleje-közepe-vége sztori szép dramaturgia, katarzis és konklúzió, ez lett Smith legjobb filmje! A Zack és Miri Pornót Forgat nem láttam a Red State pedig tudtommal meg sem jelent idehaza, de mivel nemrég bejelentette Smith, hogy lesz harmadik Shop Stop én türelmetlenül várom.
