A tegnapi nap folyamán azaz november 23-án volt alkalmam személyesen is részt venni először ezen a filmszakmai közösségi találkozón, ahol pódium beszélgetés keretében mondhatni személyesen is megismerkedhettünk a rendezővel aznap. Az előző előadásokon sajnos nem tudtam, de akik részt vettek azokon elmondták ez volt a legjobb és ezt élvezték leginkább és én is így éreztem, hiszen mégiscsak más az ha Alan Parker vagy Joe Eszterhaz beszélgetéseiket hallgatjuk, de nagyon szívmelengető érzés, mikor egy hazánk fia, aki már hollywoodi filmesnek számít mesél az ottani munkáiról és magánéletéről. Gyakorlatilag egy kötetlen beszélgetésről volt szó, ahol a nap második felében bármilyen intim kérdést is feltehettünk a rendezőnek és meglepődtem, hogy mennyire nyitott és közvetlen, barátságos fickó, az ember nem ezt várja egy már befutott alkotótól. A napot egy szokásos mozizással töltöttük, vagyis megnéztük a Kontrollt, ami valljuk be, mind a mai napig Nimród legjobbja, de az amerikai filmjeivel sincs semmi baj, legalábbis én szeretem azokat is, de ahogy ő mondja ez neki a legszemélyesebb munkája. Meglepő volt, amit mondott, de valahol sejtettem én is, hogy ott sem egyszerű a dolog, de hogy idehaza kötetlenebb és szabadabb mozgástere van az embernek a kreatív énje kibontása tekintetében, míg odaát a stúdió rendszer nagyon diktatórikus, ahol elő van írva, hogyan kell viselkednie egy rendezőnek, mik alapján instruálhatja a színészt, valamint hogyan rendezze az adott jelenetet és ami a legbántóbb, hogy azok a rendezők kaphatják meg sokszor a munkát, akit a főszerelő színész kiválaszt csak mert szimpatikus neki. Vagy amikor úgy kap meg egy munkát, hogy még forgatókönyv sincs csak egy ötlete van a producernek és neki kell összedobni valamit 10 nappal a határidő előtt, illetve, amikor bizonyos tényezők közbeszólnak, amik miatt nem tudott elvállalni egy munkát, ilyen volt a DRIVE című film, amit végül nem ő rendezett meg.
És persze beszélt arról is, amit már szerintem több interjúban olvashattok, amiben érthető, miért nem azonnal állt neki ismét saját forgatókönyvből dolgozni, első munkának mindig örül az ember bármi legyen az, de jól járt a Vacancy-vel és végül is azzal foglalkozik amit szeret, filmeket készít, amikből eltarthatja a családját és itt a lényeg, nincs is szebb és felemelőbb annál, amikor az ember azt dolgozhatja, amit szeret és a sznoboknak pedig csak habozzon a szája, akik elkönyvelik őt iparosnak, aki eladta magát, ő dolgozik, azt amit szeret és elsőre nem bízik meg egy producer vagy stúdió valakiben, hogy adjon neki pénzt egy saját sztorira el kell végezni pár bérmunkát, hogy meglegyen a bizalom és a referencia és most már Nimród elmondása szerint megérte sokat várni, mivel úgy néz ki saját könyvből dolgozhat legközelebb, én szurkolok neki és büszke vagyok rá! Örültem, hogy ott lehettem ezen a Filmalapos eseményen.
