Most valami, olyan következik, ami még nem volt :D
Történt egy napon, hogy valamivel több szabadidőm volt a szokottnál, ami amúgy ritka és egyébként sem jellemző.
Figyelem Spoiler veszély!!
Ha nem láttad a filmet inkább ne olvasd végig, ÉN SZÓLTAM!
Szóval, ahogy néztem kedvenc rendezőm egyik legnagyszerűbb művét David Lynch Kék Bársony című filmjét nézve jutott eszembe az a hihetetlen agyament gondolat, hogy ez az egész sztori csak egy lidérces álom, mármint a főszereplő szemszögéből nézve ez az egész esemény ami vele esik meg csak az ő lidérces álmában történik meg.
Mindjárt elmagyarázom mire gondolok.
Nem véletlenül nevezik a mestert a rémálmok mesterének.
Ő az egyetlen, aki képes számunka azt a zsigeri félelmet felidézni, amit csak a rémálmainkban élhetünk át, ahol hasonlóan szürreális események tanúi vagyunk. Talán Nicolas Winding Refn az aki még eléri ezt a szintet, de ebbe most nem megyek bele, majd máskor...;)
Egy barátomnak mondtam egy alkalommal, hogy David Lynch filmjeit nézni, olyan mintha ébren álmodnék, pont az az érzésem van, mint amikor álmaimban abba szürreális világba süllyedek bele, ahol tényleg bármi megtörténhet az emberrel.
Na és pont ez volt az a kiinduló pont amiből úgy véltem, hogy a Kék Bársony főszereplőjével a Kyle Maclachlan karakterével Jeffrey Baumont-al történik meg az nem más, mint az ő lidérces álma amit mi vele együtt a film történései alatt valóságnak élünk meg. Természetesen nem az egész filmre gondolok, vagyis hogy elejétől a végig tart az álom, hanem a film egy pontján történik meg és aztán a film utolsó harmadában véget ér, de olyan jól működik az átmenet, hogy észre sem vesszük, ahogy a való életünkben sem vesszük észre hol kezdődik és hoz végződik az álom.
Pontosan belőni a kezdetét itt sem lehet, azonban van a filmnek egy pontja, ami Lynch stílusához híven szürreális és már-már humoros. Azaz miután Jeffrey miután megtalálja a mezőn a levágott fület azonnal elmegy a rendőrségre magával hordva azt (már ez elég durva) és közli a nyomozóval, hogy talált egy levágott fület, mire az csak arcára fagyott vigyorral megnézi és annyit mond: - Igen ez tényleg egy emberi fül! - majd magával viszi az orvosszakértőhöz is. Én valahol itt véltem felfedezni magamnak azt a pontot, ahol az álom elkezdődik, hiszen gondoljunk csak bele, hogy álmunkban is kb. ilyen reakciók érnek minket az álombéli embertársainktól, hisz ez csak természetes ebben a világban.
Tehát a film eleje Jeff apjának rosszulléte és kórházba kerülése és látogatása még a valóság és utána kezdődik az álom.
És hogy miért pont ilyen nyomasztó ez az álom, amit Jefrey átél? Úgy gondolom a válasz abban keresendő, hogy ami édesapjával történt számára elég nagy trauma, ilyen fiatalon, otthagyni a sulit, átvenni apja üzletének vezetését, egyszerre nagyon sok(k) ráadásul apja még beszélni is képtelen az állapota miatt csak hörögni tud. Lássuk be ez bőven elég egy ilyen kiváltásához. A felnőtté válás és felelősség vállalás klasszikus meséje ez Lynch féle módban tálalva, ahogy az Oz modern feldolgozásával is tette, mikor a Veszett a Világot csinálta.
A másik szimbolikus pontjai a filmnek három szereplő körül alakulnak ki azaz Isabella Rosselini (Dorothy Vallens), Laura Dern (Sandy), Dennis Hopper (Frank)
Konkrétan Sandy és Dorothy szerepe itt a két véglet. Vagyis Sandy angyali megjelenése képviseli az ártatlanságot azaz Jeffrey jó oldalát, a lelkiismeretét, amit kifelé mutat a világba és hogy miért ilyen alakban jelenik meg számára annak pofonegyszerű az oka a való életben is Ő a szerelme akivel együtt van, akivel minden pillanat maga a mennyország.
Dorothy pedig a rejtett sötét énje, az elfojtott szexualitásé, azok a dolgok, amiket Sandy-vel nem tenne meg Dorothy-val kiélheti minden vágyát, minden beteg fantáziáját, hiszen még el is hangzik Dorothy szájából: - Bennem van a betegséged!
Jeffrey tisztességes ember mégis bűnbe esik, hiszen az oly csábító formában jelenik meg számára, ráadásul lelkiállapota is indokolja, hogy alaposan kiélhesse magát.
Frank pedig nem mást testesít meg ebben az álomban mint a félelmet, a rettegést, ily formában manifesztálódik Jeffrey számára a félelem, hisz mindannyian félünk valamitől, ami elől menekülünk.
Frank valahol Jeffrey édesapját sújtó betegség ölt ilyen alakot, hiszen a történet elején látható, mennyire megviseli apját így látni, aki beszélni nem tud csak hörögni egy lélegeztető gépen keresztül, ezért is jelenik meg Frank Jeffrey álmában egy légzőpalackkal a kezében és szívja be mélyen azt. A féktelen erőszak, zavarodottság és düh jelenik meg az ő képében, ami elviszi őt szó szerint az őrület torkába, mikor "kocsikázni" mennek. A félelem és rettegés ledönti a lábáról az embert Jeff-et szó szerint agyonveri miközben dalslágereket énekel. A totális őrület ez az egész.
