David Lynch sokoldalú művész és direkt nem filmest írtam, mivel ez az ember fiatalkora óta, polihisztorként rengeteg mindennel foglalkozik. Minden, ami művészet, filmezésen kivül, színházi rendezése is volt, szobrászként (fából, agyagból, stb), festőként, zeneszerzőként is tevékenykedik. 

Sok könyvet olvastam már, de ez volt az a könyv, amely legnagyobb hatást gyakorolta rám. Úgy vettem meg ezt a könyvet még jó pár éve, hogy abszolút semmit nem tudtam erről azemberről azon kivül, hogy filmrendező, láttam egy-egy filmjét, de fogalmam sem volt, hogy ő rendezte, ezután néztem meg minden filmjét nem csak hogy bepótoljam őket, hanem, mert a saját élettapasztalatain és filmjein keresztül vezet be minket a meditáció és a kreativitás világába, ahol leírja ezeknek az összhangját. 

Nagyon jó könyv! Szeretem! Ennek hatására kezdtem el meditálni, nem csak ha alkotói válságban vagyok, hanem az élet egyéb területein is jól hasznosítha. A meditációnak köszönhetően az ember képes levezetni a  fölösleges stresszt, ami megmérgezi a tudatot, gondolataim kitisztultabbak és könnyebben látom át a dolgokat.

Nem arról van szó, ha nem jut eszembe semmi egy-egy forgatásnál vagy sztori írásánál, hogyha nem tudom, hogyan tovább akkor meditálok 5 percet és kész megtalálom a választ, hanem amit az imént említettem, tisztább fejjel, könnyebben átlátom a helyzetet és rámtalál a megoldás, nem egyik napról a másikra jönnek helyre a dolgok, hiszen ez is hosszú folyamat, de járható út a céljaink elérésében.

Nekem nagyon sokat segített és erőt adott, mivel szabaúszó filmesként rengetegszer átfutott az agyamon, hogy elegem van abbahagyom ezt a filmezősdit, de mindig erőt veszek magamon és csak csinálom :) Ilyenkor beleolvasok ebbe a könyvbe és David szavai írott formában is gyógyítanak, hiszen szabdidőmben csinálom azért mert élvezem. Édesapám és a bátyám szabaidejükben motoroznak, terep vagy gyorsulási motorokkal (elvetemült emberek :D), édesanya hímez én pedig filmeket csinálok, vagy fotózok, vagy random irogatok, mint most is. Nálunk ez olyan, mint kábítószerfüggőnél a szenvedélybetegsége. Szükségem van rá. Ezért ha ingyen is, de szeretek ott lenni a forgatásokon, valahová bepofátlankodni csakhogy ott legyek és csináljam!

Lynch-ről szólva kevés filmestől hallottam ezt és ez is jól esett, hogy utálja a celluloidot, én is ki nem állhatom a szalagot, azzal, hogyteljes egészében digitális lett a filmkészítési technikai, könnyebb és gördülékenyebb lett a munka, egyszerűen imádom! Hol vannak már azok az idők, amikor a DV szalagokra 60 perc volt az össz idő, most meg 2-3 vagy akár 4-5 órát is rögzíthetünk.

Számomra a Delírium volt az utolsó filmem, amit szalagra rögzítettem vizsgafilmként, a Vezeklés pedig egy jól jövő kísérleti film volt, hogy saját filmemben is kitapasztaljam a dslr-t, a Kitörésre pedig már rutinosan kezeltük az egészet és alig várom, hogy újra forgassak a nyáron.

David Lynch egyetlen digitális technikával forgott és egyben utolsó filmje 2006-ban az Inland Empire volt. Azóta nem csinált játékfilmet, egy-egy kísérleti rövidfilmet gyártott, de mostanában inkább zenéléssel foglalkozik. 

Nagyon neház filmek ezek. Az Elefántember és a Dűne is inkább stúdiómunkái, számomra a Kék Bársony és a Lost Highway tetszett a legjobban és ez a két art és mainstream-et egyesítő filmjei, amik a legjobban sikerültek ebben a témában a Mulholland Drive és az Inland Empire már nehezebben emészthető filmek, utóbbi már nézhetetlen öncéluskodásnak tűnik. 

Zeneszerző barátommal Héthelyi Lajossal a Twin Peaks című sorozatával kapcsolatban jutottunk el arra a megállapításra, hogy sorozatokat kellene gyártania, amiben sokkal jobban epizódról-epizódra tud kibontakozni, mert a gondolatait egyszerre egy filmbe összesűríteni egy idő után már sok. Bár én is úgy forgatok, ahogy ő az érzéseimet követve és szerintem ennél jobb tanácsa nincsen is hiszen a művészfilm nagyon távol áll tőlem, de én is azt mondom, ahogy érzed, mert úgy helyes.