Hat videó után egy rövid bejegyzés.

Elgondolkodtam egy kicsit az 59. Országos Függetlenfilm Fesztiválon (bár ezen a témán már egy ideje gondolkoztam).

Annak idején, mikor elkezdtem az amatőrfilmezéssel foglalkozni konkrétan 2002-től, akkoriban teljesen mások voltak a nézőpontok. A fesztiválok és az internet is televolt különleges alkotásokkal, mondhatnám, hogy mind valamiben egyedi volt vagy csak egyszerűen elvolt vele az ember, pontosabban rengeteg volt a vidám szórakoztató alkotás, groteszk vígjátékok, paródiák, stb.

A válság kirobbanása óta nem láttam ilyeneket, egy kaptafára készülnek a lelkizős művészkedős magukba fordulós filmek és elég frusztráló, mikor egy filmszemlén egész nap egymás után jönnek az ilyen lélekromboló hangulatú filmek.

Én elhiszem, hogy mindnyájunknak bebaszott ez az egész, én sem készítettem volna el a többi sznob példájára a Delíriumot vagy a Vezeklést, ha nem így lenne, de már a Kitörésnél elkezdtem fanyalogni, hogy ennek nincs értelme.

Nem kritizálni akarok, de ne féljünk vidámak lenni, bár tudjuk, mind, hogy a magyar az egy szomorú nemzet évtizedek óta, de próbáljunk meg ismét színesek maradni ez ügyben, hogy ismét legyen értelmük a fesztiváloknak.