Remake, remake hátán, szokás mostanság mondani.

Van, aki bűnnek tartja, sok filmrajongó vagy akár kritikus, de alkotók is. Én magam nem utasítom el semmilyen módon, bár tény, hogy az eredeti sokszor jobb és remake csak a pénz miatt készül el, a lényeg mindig a szemléletmódon van.

Annak idején a mesék szájról szájra jártak, így ismerhettünk meg sok történetet népmesék formájában, a film, mint vizuális történet mesélés is hasonló utat jár be az életünkben, amely utat a televízió, mozi és az internet médiumai alkotják.

De, ahogyan a népmesék szájról-szájra terjedésénél sokszor a mesélő kiszínezte az eredeti történetet a maga gondolatait is beletéve, máris új megvilágításba került a dolog. Ugyanez történik a remake készítése során (többnyire). Valakinek eszébe jut egy másik szemléletmód a történettel kapcsolatban és a maga szubjektív megvilágításában elmeséli vagy az új generációkat az újabb verzió segítségével ismerteti meg.

A remake-elés létezik, amióta van történet mesélés.